AdyEndre Líceum Nagyvárad
Friss hírek
Keresett szöveg
1619960. látogató
Keresett szöveg
1619960. látogató
Ballagás az Ady Endre Középiskolában
2012. június 01.
Hat nappali és egy esti osztály tanulói búcsúztak el az iskolától s diákéveiktől szombat délelőtt a nagyváradi Ady Endre Középiskolában. Az ünnepség hagyományosan zajlott: miközben a Gaudeamust énekelték, a maturandusok s osztályfőnökeik végigvonultak az iskolán, útba ejtve a virágokkal feldíszített tanári szobát is, majd diákokból álló sorfal közepette az udvarra vonultak. Itt ismét a Gaudeamus eléneklése következett, s ünnepi beszédek hangzottak el.
Tóth Márta iskolaigazgató Ady Endre – A XXX. századból című verséből idézett. “Szép átálmodni magunkat a másba” (…), “de jaj annak, aki kihull a mából” – szólt a vers, s e sorok kapcsán tette fel a kérdést az igazgató: Értékes-e a mai Ma? Hol a helyünk a kusza világban? Lehet-e több, értékesebb az Ady szavai szerinti kínságos, és mégis szent mai Ma, mint távoli idők és tájak széppel kecsegtető világa? “A felnőtt is elbizonytalanodik, megtorpan néha, s annál inkább az életre lépő ifjú” – de “nem élhetünk más időben és más helyen, mint ami elrendeltetett számunkra, s nem falatozhatunk más tarisznyából, mint amit tanulóéveink fonalából szőttünk.” Az eltelt évek alatt a diákok közül sokan tettek tanúbizonyságot arról, hogy önmagukért, munkájukért felelősséget vállaló ifjakká váltak, hogy megtapasztalták az áldozatot igénylő, a kitartás árán létrejövő emberi alkotás örömét, hogy felismerték a következetes munka árán megvalósuló tudás értékét, de ugyanakkor megtalálták az önazonosság, identitástudat megtartó és mindig megújuló forrását saját magukban – hangzott el. A későbbiek során az igazgató példákat is említett – olyan diákokat nevesített, akik önmagukat győzték le, múlták felül. “Mellettük állunk, velük vagyunk, hogy az élet is derűs iskola maradjon számukra, víg üzenetet, hitet és erőt adó küzdelemben, a szeretetben” – kívánta nekik végül.
Van egy általános igazság: egyszer minden véget ér – mondta Kéry Hajnal főtanfelügyelő helyettes. De azért lesznek emberek, folytatta, akik a most végző diákok életének az elkövetkezendőkben is részesei lesznek, s az iskola maga is egy biztos pont marad számukra, mondta, majd jó szórakozát kívánt az esti banketthez. Ile Erzsébet tanfelügyelő az emlékezés és az ünnep jelentőségét hangsúlyozta. Arra bíztatta a maturandusokat: gondolják át az elmúlt évek történéseit, örömét és bánatát, s ünnepeljenek – s a búcsú napja életreszólóan teremtse meg lelki harmóniájukat.
Kolozsvári István római katolikus főtisztelendő arról szólt: alkalma volt átélni, amint a csíksomlyói búcsún 400 ezer ember énekelt együtt és kérte a Lélek kiáradását. Később azért fohászkodott: a Szent Lélek érintse meg a fiatalokat, hogy hinni és bízni tudjanak a jövendőben. Később Pater Pio szavaiból idézett, aki szerint Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, hangzott el később, s a főtisztelendő ezt az erőt kérte, hogy segítsen, hiszen sok megpróbáltatás jöhet még… Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadótanácsosa Csűry István püspök nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, majd János Evangéliumából idézte Jézus szavait: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” Később igazságos utat kívánt a végzősöknek s az égi paradicsomhoz vezető földi paradicsomot.
Duna József, a szülőbizottság elnöke is szólt a maturandusokhoz, majd Jakobi Zsuzsa évfolyamelső mondta el beszédében: rajtunk áll, hogy milyen jövőt építünk magunk és utódaink számára. Kötelességünk teljes emberekké válni, s eleget tenni a kettős feladatnak: megismerni a világot és egyben megtalálni helyünket benne. Dudás Ádám XI. osztályos diák búcsúztatta a tanulók nevében a végzősöket, majd az iskola szimbolikus kulcsát adták át a végzősök az utánuk következőknek. A X. és XI. osztályosok zenés verses összeállítással készültek, s az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
